Perfil de ViktorVikky - samuraiFotosBlogListasMás  |  Herramientas Ayuda |
|
21 marzo Az élet fura fintorai Üdv itt a fedélzeten ismét! Muszály vagyok írni, mert már gépelési mániám lett, meg amúgy is van mit mesélnem. Amikor az ember azt hinné, hogy már több meglepetés nem is érheti, akkor az élet erre mindig rácáfol. Na jó, azért azzal tisztában vagyok, hogy olyan nincs olyan, hogy már nincs meglepi, na de ennyire meglepni valakit (vagy valakiket?)... Szóval "Emmán döfi!" Meglepő találkozásom volt (és még remélem sokszor lesz is) egy olyan emberrel, akibe oly sokáig voltam reménytelenül szerelmes, mint még soha senkibe. Gondolom, most azt várod, hogy kirészletezzem a dolgokat, de nem fogom. Az ember van amit elmond, van amit meg nem. :) Persze azért végkövetkeztetésként annyit leírok, hogy talán soha ennyire nem csalódtam még senkiben pozitívan, mint Őbenne. És most hosszú évek elmaradását fogjuk bepótolni, azt hiszem ez mindkettőnknek jót fog tenni. Egyebek... Mostmár igazán kocsis vagyok. Hogy miért is? Attól az ezüstszínű Ford Focus-tól, aminek a tulajdonosa lettem. Eeeeegen, bezon. :) Majd szép időben csinálok róla képeket és felteszem. Nos ez is az élet fura fintora, de még mekkora. Világéletemben nem érdekeltek az autók. Ennek ellenére autóvillamossági mérnökként végeztem, jogsit csináltam és még autót is vettem. Én, aki utálja a kocsikat! Ááááááááááááááááá! Elolvadt a hó is. Ennek részben örülök, részben nem. Sajnálom, hogy már ebben az idényben nem tudok többet deszkázni, viszont örülök, hogy lassan kitavaszodik. Hiányzik már a szép, tiszta idő, egy kis kirándulás, a napfény, a minden... Ledobni végre a nehéz ruhákat, érezni a nap perzselését, ahogy az élet felébred téli álmából... Nos asszem most ennyi. Kicsit beleolvasgattam a régebbi bejegyzéseimbe is, kicsit hejessir ás ellenőriztem, kicsit nosztalgiáztam. A nap pojénnya: Csülökízű rágógumi. 01 marzo SnowboardNa.
Egy kis blogolás, mert már volt, ki hiányolta, nekem meg eddig nem túl sok időm tellett reá.
Mint az már a passzus címéből is jól kivehetően látszik, ez fogja meghatározni a témát is, mondhati ez a topik a topik. :) A történet ott kezdődik, hogy valamikor nagyon régen, eónokkal ezelőtt volt otthon egy gördeszka. Persze, én sem akartam kimaradni a jóból, ígyhát kipróbáltam. Nem volt semmiféle trükközés meg formációzás a deszkával, csak hajtottuk magunkat, néha elmentük vele a boltba édességért, vagy a fagyishoz, de semmi különös. Ja meg krétával rajzolgattunk fel a járdára jeleket, és ilyen kis ügyességi pályát alakítottunk ki. Emlékszem még a nagy szövegekre, minthogy: "Áááá, ez most nem jött össze, mert pont jött egy nyanya..." és hasonlók. Szóval ez a kiindulópont.
Nemrég voltunk ismételten a Tátrában, azaz inkább úgy mondom, hogy a téli Tátrában. Nagyon jó volt, itt igazán nagy volt a hó, és még tervezgettük is, hogyha már kimegyünk, akkor kipróbálunk valamilyen téli sportot. Persze, én egyből azt mondtam, hogy jó, akkor legyen snowboard. Nos, elég annyi hozzá, hogy elkeserítettek a kinti sípálya bérlet árak, és még a kölcsönzés sem volt olcsó. A síoktatást meg már ne is vegyük hozzá. Úgyhgy nem deszkáztam, inkább túráztunk, meg vettünk egy popsi-sít, aztán azzal elvoltunk.
Hazajöttünk Szlovákiából, és elmentünk a gyulai nagy turiba, hogy vegyünk még pár cuccot téli túrázáshoz, hogy legközelebbre legyen mindenünk. Nos mivel nem csak ruhákkal foglalkoznak ott, szétnéztünk rendesen, és figyelmes lettem egy halom téli sporteszközre. Ott pillantottam meg egy szem snowboard-ot is. Kérdeztem, hogy hogyé adják itten az ilyent. A boltos fószinger azt mondta, hogy: 1000 Ft a sílécek párja, meg 1000 Ft hozzá a bot is. A snowboard 2000. Mondom magamban: -Úbazz, ez sem tudja, hogy mit árul... A pénztáros csajszi is majdnem csak egy ezrest ütött be, de aztán visszajavította 2k-ra. Örültem, már volt egy lapom. Kicsit retvás volt, de aztán szépen letakarítottam, és majdnem úgy nézett ki, mint egy új. Dehát ez még így édeskevés volt. Nos a további részleteket mellőzve, sikerült boltban (Hervis) vennem hozzá egy olcsó kötést, meg neten lőttem hozzá egy deszkás cipőt is. Már csak hó kellett. Azt meg találtam. Irány a Normafa. :)
Nos, mikor már mindenki kigúvadt szemmel nézte, hogy hova is megyek a Michelin ruhámban egy deszkával a hónom alatt a +10 fokban, lassan felértem a hegyre. Örültem, hogy a városi kietlen terep után 20 cm hó fogadott fent. Csimma fel, és hajrá... Igen ám, csak a deszkás bakancs hátrafelé nem hajlik. Így kissé "belazulva" kellett mennem, nagyjából úgy festhettem menésileg, mint aki be van szívva... Persze arra is számítottam, hogy majd lesz kint egy jópár deszkás, és majd tőlük kérdezgetek ezt-azt. No, csak én voltam egyedül deszkával... Murphy bácsi megint jól dolgozott. Néztem egy helyet, ahol nem voltak olyan sokan, és odakempeltem, mondom magamban, hogy itt majd jól elbénázgatok, nem lesznek annyian. Először sík terepen kipróbálgattam, hogyan is kell állni, hogy kell a kötést kioldani és bekötni, stb. Nos aztán akkor csússzunk jeligével merészkedtem egyre jobban fel a domboldalra. Jól jöttek a régi gördeszkás tapasztalatok, meg a judo-s is, mert volt esés-kelés rendesen. Hehe. Eszembe jutott a nagy vicc is az agresszív kismalacról, amikor a csúszás végén jó nagyot estem: "-Kuss! Én így szoktam leszállni!". Aztán megtanultam a megállás fortélyait is...
Következő nap már sokkal tapasztaltabban állatam neki a lejtőnek. Ott a domboldal közepén lévő kis hóhalom egyre jobban vonzott, addig-addig, hogy csak kipróbáltam. Persze, egyből nagy takarás lett belőle... Én meg mivel nem adtam fel, hamarosan sikeresen vettem az akadályt. És a kék-zöld foltok ellenére nagyon élveztem a dolgot. (Nem is lettem kék-zöld foltos! :P) Nos röviden ennyi. Nézzétek meg a képeket, aztán majd valamikor folyt köv. :) |
|
|
